Ha zsírvesztés a cél, akkor az akaraterő kevésbé fontos (vagy akár teljesen lényegtelen is) a környezeti tényezőkhöz és az elsajátított információkhoz képest.
Az emberek gyakran azt mondják, hogy az akaraterő olyan, mint egy izom: minél többet használod, annál jobban kifárad. Mint minden izom, ez is meg tud erősödni idővel, így a kitartó önuralom hatására napról napra egyre könnyebb lesz. Nos, én nem így gondolom.
A fenti analógiánál maradva: az önuralommal az a gond, hogy egy nagyon gyenge izom. Mintha néha ott sem lenne. A napi kapacitása erősen limitált és egy stresszes helyzet vagy egy kialvatlan éjszaka után képes teljesen eltűnni. Így nem érdemes erre hagyatkozni, mert a siker elérésében nem lesz folyamatosan segítségünkre, sőt!
Gondolj csak bele: Szakértők szerint 2025-re az emberek többsége túlsúlyos vagy elhízott lesz. Régebben ez nem így volt, ez egy romló tendencia. Ez azt jelentené, hogy a mai kor embereinek kisebb az önuralma, mint az őseinknek? Talán az elhízás-járvány oka a csökkenő akaraterő lenne? Ugyan már!
A múltban az embereknek nem kellett önuralomra támaszkodnia, hogy fittek és vékonyak maradjanak. Azóta viszont jelentősen megváltozott a minket körülvevő környezet, az ételek összetétele és az átlagos munkakörnyezet (természetben tartózkodás helyett ülőmunka zárt térben, mesterséges fény alatt). Akkor ezek szerint mindenki elhízásra van kárhoztatva, aki irodai ülőmunkát végez és nem magának termeszti az ételeit? Természetesen nem 🙂
A megoldás egyik része, hogy fel kell ismerni azokat a környezeti tényezőket a saját életünkben, amik egészségügyileg károsak vagy az alakformálással kapcsolatos céljaink ellen hatnak. Ezek mindenkinél más tényezők lesznek. Ezután egyenként meg kell vizsgálni, hogy tudunk-e rajtuk változtatni. Lesznek olyanok, amiken igen, de lesznek olyanok, amiken nem. Például lehet, hogy meg tudjuk oldani, hogy minden nap azonos időben feküdjünk le aludni és keljünk fel, de azt nem tudjuk megoldani, hogy az irodai ülőmunkánkat aktívabbra cseréljük. Amiken nem tudunk változtatni, azokat ellensúlyoznunk kell a megfelelő módszerekkel. Nincs olyan negatív tényező, amit ne lehetne megszüntetni, lecserélni vagy ellensúlyozni! A kérdés csak az, hogy mire vagyunk hajlandók és melyik tényező esetén melyik megoldás megoldható, hatékony és optimális.
Ezeket a tényezőket térképezem fel az egyéni paraméterek alapján tervezett tanácsadás előtt kitöltendő részletes kérdőívben, és nyújtok rájuk javaslatokat a személyre szabott tudásanyagban. Itt nincsenek sablonmegoldások, hiszen mindent az egyén napirendjéhez, életritmusához és céljaihoz kell igazítani!
Ha megvannak a megoldások, akkor nem lesz szükség önuralomra, se akaraterőre, hiszen minden egybevág a rendszerben, ami így súrlódások nélkül képes működni és napról napra nyújt olyan pozitív „mellékhatásokat”, amik biztosítják a hajtóerőt a célok eléréséhez vezető úton. (Ez a belső hajtóerő nem egyezik meg a motiváció fogalmával!)
A megoldás másik része a szükséges információk elsajátításában rejlik. Azoknak az információknak az elsajátításában, amik birtokában pontosan fogjuk érteni, hogy mit miért teszünk, mi miért jobb vagy rosszabb választás, mint egy másik döntés. Tehát nem csak azt tudjuk, hogy mit kell tennünk, hanem azt is, hogy miért, és azt is, hogy mi lesz a következménye, ha nem így döntünk. A megfelelő információk alapján könnyebb jól dönteni: ez hívják tudatosságnak. A tudatos döntés meghozatala könnyebb, mint az önuralomból fakadó döntés meghozatala.
