"KÉNYSZERES NASIZÁS"

A nasizási kényszer nem egy gyengeség, hanem egy evolúciós vágy.
 
Az ősembernek a cukorban gazdag táplálkozás is segített abban, hogy az agya növekedésnek induljon és a tápláléklánc tetejére érjen. Ez az evolúciós impulzus magyarázza azt is, hogy miért részesítjük előnyben a kalóriában (főleg cukorban) gazdag ételeket a kalóriában szegény, de tápanyagokban gazdag ételekhez képest. Holott az utóbbi csoportból jobban profitálhatnánk egészségügyileg és a fejlődésünk szempontjából is.

A kívánósságnak ma már semmi köze nincs se a valódi éhséghez, se a test táplálásának szükségletéhez, csupán egy pszichológiai válasz. A cukor és a finomított szénhidrátok olyan pozitív energialöketet adnak az agyműködésnek, mint semmi más alapanyag. Hirtelen megdobják a dopamintermelést, ami eufórikus érzetet kelt és egyrészt függőséget okoz, másrészt sajnos 10-20 percnél tovább csak akkor tartható fent az állapot, ha folyamatos utánpótlás érkezik. Ezért ennyire nehéz leszokni róla.
 
A kívánósság az agynak a jutalomközpontjában kezdődik, nem az éhségért felelős területen. Az agyban megjelenik az igény, amit ha kielégítesz, akkor jön a dopamin hormontermelés, vagyis a boldogság. Nem csak az evéssel van így, hanem a szex-szel is. Ezek alap emberi szükségletek. Minél többször válaszolsz aktív cselekedettel (nasizás), az agyadban megjelenő igényre (kívánósság), annál többször tanulja meg az agyad az összefüggést a kívánósság-nasizás-boldogság között, így egy idő után akár egy rosszabb nap közben is megjelenítheti a kívánósságot az agy csak azért, mert tudja, hogy ha azt kielégíted, akkor a napod egy fokkal jobb lehet. De fordítva is igaz, hiszen le tudod szoktatni erről a „berögződésről” az agyadat, viszont az nem pár nap alatt fog megvalósulni...
 
A szokások megtörése nem könnyű, főleg akkor, ha egy pozitív érzéssel köti össze az agy. Lehet, hogy magának az ételnek nincsenek addiktív tulajdonságai (habár néhány alapanyagnak/összetevőnek lehetnek), de önmagában az állandó dopaminvágy játsza a legnagyobb szerepet. A Nutrition Review-ban megjelent kutatás szerint már egy olyan ételről készült fotó vagy hirdetés látványa is beindíthatja a kívánósságot, ami korábban dopamintermelést okozott az agyban. Nem véletlen, hogy az EU-ban már elindult egy olyan kampány, miszerint a gyerekeket ne lehessen édesség- és gyorsételhirdetésekkel közvetlenül megcélozni.
 
A kívánóssággal kapcsolatos kutatások jelentős része arra fókuszál, hogy hogyan lehet menedzselni, elnyomni az érzést, amikor megjelenik.
 
Néhány jó stratégia:

1. Késleltetés. Ha rádtör a nasivágy, akkor pakolj el minden potenciális nasit a látókörödből, akár egy másik helyiségbe, majd mond azt magadnak, hogy „20 perc múlva megehetem”. Nyugodtan beállíthatsz egy időzítőt is 20 percre, hogy ne kelljen nonstop figyelned az órát. Ha legjárt a 20 perc és még mindig szeretnéd, akkor egyél belőle.
2. Séta: Ha rádtör a nasivágy, akkor menj ki a szabad levegőre 5-10 percet sétálni. Ha visszatérve még mindig nem tudsz ellenállni, akkor egyél belőle.
3. Alma: Mindig legyen nálad egy alma a táskádban, a kocsiban vagy a fiókodban. Ha rádtör a nasivágy, akkor mindig először az almát edd meg. Ha az alma után még mindig nasizni szeretnél, akkor egyél a nasiból.
4. Víz: Ha rád tör a nasivágy, akkor igyál meg 2 nagy pohár tiszta, szénsavmentes vizet és várj 2 percet. Ha utána is nasizni szeretnél, akkor egyél belőle.
5. Moss fogat: Szerintem ez a leghatékonyabb, hiszen közvetlenül fogmosás után senki nem kívánja, hogy a fogkrém íze keveredjen egy kis karamellás csokival vagy sós popcorn-nal. Sajnos a rágózás nem váltja ki ugyanezt a hatást, hiszen a rágás már önmagában is fokozza az emésztést akkor is, ha nem nyelsz le semmit. A fokozott emésztés pedig növekvő gyomorsavtermeléssel jár, ami a gyomor falát marva hamis éhségérzetet válthat ki. (Viszont pont emiatt jótékony evés után rágózni az emésztés segítése érdekében)
6. Bizonyos ételek és italok fogyasztása: A borsmenta tea, a gyömbér tea és a maté tea enyhe étvágycsökkentő hatásúak, így elűzhetik a kívánósságot. Ugyanígy a savanyú ízek, mint a citromos víz, vagy a főétkezések mellé fogyasztható savanyúságok és fermentált zöldségek.

 
Ezeknek a stratégiáknak a hatására nagy eséllyel elmúlik a kívánósság, de ha esetleg nem, akkor is biztosan kevesebbet fogsz nasizni, mint eredetileg tetted volna.
 
Ha még ezek után is úgy érzed, hogy többet nasiznál, mint kellene, akkor írj magadnak táplálkozási naplót, amiben pontosan és részletesen leírsz minden ételt és italt, amit aznap fogyasztottál. Nem kellenek hozzá kalóriák, csak a megnevezés és a (becsült vagy pontos) adag. Ez segít abban, hogy azonosítsd, mikor és miért nasizol általában, így az okot tudod megszüntetni. Lehet az oka unalom, stressz, reggeli rohanás...
 
Ha a kívánósságod nem pszichológiai eredetű, hanem a rossz étrendedből fakadó vércukoringadozás miatt fordul elő, akkor viszont az étrenden kell változtatni. Akkor is felléphet a kívánósság, ha tápanyaghiány áll fent, ami szintén az étrend minőségével és változatosságával függ össze. Az életmód és táplálkozási tanácsadásról ide kattintva olvashatsz.

Ha nem vagy biztos benne, hogy amit érzel, az kívánósság vagy éhség, akkor ezt a cikkemet ajánlom: Az éhség 7 fajtája.